Olsztyn

Olsztyn (németül Allenstein, latinul Allenstenium, Holstin) – a Varmia-Mazúriai Vajdaság központja, a régió közigazgatási hatóságainak, az olsztyni járás és a varmiai főegyházmegye székhelye.

A 14. sz. század közepén a fából készült helyőrség helyén, a Łyna folyó kanyarulatában megkezdődött egy kővár építése. Ettől délre egy város kezdett kialakulni, amelynek locator-a (alapítója) és első soltésza (polgármestere) Johannes von Leysen volt. 1353. október 31-én a káptalan megadta neki a chełmnói jogú városalapítási privilégiumot, valamint a település ekkor kapta meg az Allenstein („város az Alle folyónál”) elnevezést.

Biztonságos volta és fekvése a kereskedelmi útvonalak mentén hozzájárult Olsztyn gyors gazdasági fejlődéséhez. A várost és a várat falakkal kötötték össze, amit a folyóhoz kapcsolódó vizesárok vett körül. A piacteret kijelölték, a várost negyedekre és parcellákra osztották fel. A 14. század második felében templomot szenteltek fel Szt. Jakab apostol tiszteletére, amelyet a lengyelországi téglaépítésű gótika egyik legkiválóbb példájának tartanak. A 14. században kialakított utcahálózat és az erődítmények egy része mind a mai napig fennmaradtak.

Olsztyn, mint egész Varmia, a kereszteslovagok közigazgatási és védelmi rendszerének részét képezte. 1454-ben a város csatlakozott a Porosz Unióhoz. Mivel a lengyel király győztesen került ki tizenhároméves háborúból, az 1466. október 19-én megkötött békeszerződés értelmében Olsztyn – egész Varmiával egyetemben – a lengyel uralkodó fennhatósága alá került.

Az olsztyni vár leghíresebb lakója Kopernikusz volt, aki 1516-1521 között a varmiai káptalan vagyonának adminisztrátori tisztségét töltötte be. Feladatai közé tartozott a telepítési akció végrehajtása ezeken a területeken, valamint a vár és a város felkészítése a Német Lovagrend elleni védekezésre. Itt írta meg De revolutionibus orbium coelestium c. korszakos munkájának első részét. Egykori szobájának bejárata felett egy csillagászati tábla található, amit valószínűleg saját kezeivel készített.

A következő évszázadok a város fellendülésének időszakát jelentették, hiszen a város a forgalmas Königsberg–Varsó útvonalon helyezkedett el. A fejlődést a 17. és 18. században zajlott északi háborúk akasztották meg, míg az 1709-1712-es nagy pestis szinte teljesen elnéptelenítette a várost. A káptalan támogatásának köszönhetően a 18. században Olsztynnak sikerült javítania helyzetén. A felosztások során Varmia a Porosz Királyság részévé vált.

A napóleoni háborúk idején a várost ismét kifosztották. 1807. február 3-án Bonaparte Napóleon francia császár rövid ideig itt tartózkodott.

A 19. század második fele Olsztyn dinamikus fejlődésének újabb időszakát jelentette – ekkor a város a kelet-poroszországi körzet (Regierungsbezirk) székhelye volt. 1867-ben kórházat hoztak létre, a Toruńt és Königsberget összekötő fő vasútvonalat az 1870-es években átvezették a városon, 1877-ben pedig gimnáziumot nyitottak. Olsztyn a lengyel nemzeti mozgalom egyik központjává vált Varmiában.

A Vörös Hadsereg által kb. 40%-ban elpusztított város 1945 tavaszán tért vissza a lengyel adminisztráció alá és vált vajdasági székhellyé.

Olsztyn egy jelentős magyar emléket őriz, méghozzá a Bem József tábornokról elnevezett téren. 1956. október 30-án, a magyar felkelés idején itt került sor a szabadságért küzdő magyarok melletti egyik legnagyobb lengyelországi szimpátiatüntetésre. A Mezőgazdasági Főiskola hallgatóinak kérésére a tér felvette a „Magyar Felkelők tere” nevet. Egy évvel később azonban Bem tábornokról, lengyel–magyar hősről nevezték el.

Ezeket az eseményeket idézi fel az az emléktábla, amelyet 2006-ban helyeztek el az olsztyni járás épületének homlokzatán. A rajta lévő felirat így hangzik: Tisztelettel a Mezőgazdasági Főiskola hallgatói és Olsztyn lakosai előtt, akik szolidaritásban a függetlenségért harcoló magyar nemzettel 1956. október 30-án ezen a helyen emlékezetbe idézték a „Mi és a ti szabadságokokért” jelszavát.