Braniewo

Braniewo (németül Braunsberg) – a Visztula-lagúnán és a Pasłęka folyó mellett található város, a braniewói járás székhelye.

Braniewo a varmiai püspökök és az egyházmegyei székesegyház, valamint a mellette működő káptalan első székhelye, vagyis Varmia első fővárosa. 1254-ben Varmia püspöke, Anselm városi jogot adott a halásztelepülésnek. 1273 után püspöki várat emeltek itt, amelyet a 13–14. század fordulóján kibővítettek. 1278-ban Heinrich Fleming a püspök székhelyét (a székesegyházat és a káptalant) Fromborkba költöztette, majd azt 1340-ben Braniewóból először Ornetába, 1350-ben pedig Lidzbark Warmińskiba helyezték át.

A 13. századtól kezdve a város fontos kereskedelmi központtá vált, egyben Varmia egyetlen tengeri kikötője volt. 1358-ban tagja lett a Hanza-szövetségnek, amely garantálta a kereskedelem autonómiáját a varmiai püspöki uradalom határain belül. A 18. század végéig Braniewóban kereskedelmi kikötő és tengerjáró hajókat építő gyár működött.

A 16. század közepén Braniewo lett a lengyelországi ellenreformáció egyik fő központja. Stanisław Hozjusz püspök alapította meg 1565-ben az első lengyelországi jezsuita kollégiumot, a Collegium Hosianum-ot. Küldetése a rekatolicizálás végrehajtása volt Skandináviában és Poroszországban, Braniewo így az oktatás és a kultúra jelentős központjává vált. 1567-ben a jezsuiták itt egyházmegyei, 1578-ban pedig pápai szemináriumot hoztak létre.

1590–1591-ben a braniewói jezsuita kollégiumban tartózkodott a kiváló 16. századi, magyarul verselő reneszánsz költő, Balassi Bálint. Járt itt továbbá a magyar nemes, Szepsi Csombor Márton, az első magyar nyelvű útleírás (Europica varietas, Kassa, 1620) szerzője. A 16. és 17. század folyamán számos, főleg erdélyi magyar volt a Collegium Hosianum hallgatója. Gyakran magyarok oktatták őket, a tanárok közül a legkiemelkedőbb, Vásárhelyi Gergely nevét érdemes megemlíteni.